Az már magában is öröm, ha olyanok társaságában hallgathat – meg persze beszélhet az ember lánya, akikkel egy húron pendül. S ha ehhez sok időre elég muníciót kap a batyujába, akkor garantált a siker. S külön édesség a tortán, hogy iskolám tanulóit, mint díjazott alkotókat köszöntötték. Ez egy ilyen nap volt.

Dolgunk van. Gyarmathy Éva előadása üdítő kivétel, a címkézésekkel tarkított „De borzasztó nemzedék!”paneljeivel agyonnyomott közbeszédben. A másképp tanul, tehát másképp kell tanítani, nem népszerű a rutinra szoktatott iskolai világban. Az alapjaitól más ismeretszerzési folyamat megismerése lehet az út, amelyen elindulva megformálódhat a pedagógusszerep. S hogy ebben a web2.0 világban, mennyire fontossá válik a kézzel megfogható, tapintható, formálható valódi világ – amitől gyorsuló ütemben távolít a technikai fejlődés (pl. Kinect, Second Life) – arról is hallhattunk Tari Annamária előadásán, vagy megtapasztalhattuk a délutáni szekciókban – épp Hejőkeresztúr példáján keresztül.

A kerekasztal beszélgetése végül arra a kérdésre hegyeződött ki:

Akkor milyen is legyen a tanulási folyamat?
• már a célkitűzésben is figyelembe vesszük diákjaink javaslatait
• problémaorientáltak legyenek a feladatok
• s mindez procedurális tanulási folyamatban menjen végbe

„A kognitív pszichológia az utóbbi évtizedekben az információ tárolására megkülönbözteti a deklaratív és a procedurális tanulást, illetve tudást. A deklaratív a „tudni mit", a procedurális a „tudni, hogy hogyan" kifejezéssel tehető érzékletessé (Eysenck és Keane, 1997; Polányi, 1994). A deklaratív tanulásra jellemző, hogy folyamán az információt először feldolgozzuk, kódoljuk, és úgy raktározzuk el, hogy a későbbiekben hozzáférhető legyen számunkra és az igényeknek megfelelően újra elő tudjuk hívni. A deklaratív tudást szavakban meg tudjuk fogalmazni, szemben a procedurális tudással, amelynek segítségével egy bizonyos tevékenységet el tudunk végezni. Tapasztalataink és tevékenységünk során ugyanis szert tettünk olyan eljárásokra, amelyek hozzásegítenek bennünket a cselekvés elvégzéséhez, de nem tudjuk explicit módon szavakba önteni a tevékenység mögött meghúzódó tudást. (Eysenck és Keane, 1997)” forrás: A tanári mesterség alapjai (/pszk.nyme.hu)

Gyarmathy Éva remek példája:
Milyen tudást birtokolunk? 20 évvel ezelőtt a húsdarálónk működését tökéletesen ismertük, elemeire szedhettük a minket szolgáló tárgyakat. Ma hány olyan szerkentyűnk van otthonunkban, amiről ilyen tudással rendelkezünk? Szükséges-e ez a tudás?

Felvetődött, vajon a napokban nyilvánosságra került új NAT tananyaglistái mennyire alkalmasak ennek a tanulási folyamatnak az alkalmazására? Röviden: sehogy.

Van miről beszélgetnünk.

Forrás: http://hamisciprus.blogspot.com/

(A KatedraOnline fotói Gyarmathy Éváról és Tari Annamáriáról)