Amikor a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma nevet hallom, amely magában foglalja az oktatási tárcát is, félelem tölt el, mert azt gondolom, hogy ez a minisztérium úgy „gondolja”, hogy az ember csak erőforrás csak munkaerő. Ha azonban egy cég jól akar működni, akkor abban érdekelt, hogy az iskolákból olyan emberek kerüljenek ki, akik ehhez a jó működéshez hozzá tudnak járulni, akik nem csupán munkaerők.
Sok gyerek számára a mai iskola egy kulturális sokk, amit a társadalom okoz bennük, a maga türelmetlenségével, ami nagyon rossz következményekkel jár. A kedvenc plakátom egy iskolát mutat, amelybe a gyerekek, mint kérdőjelek érkeznek, és úgy hagyják el azt, mint pontok. Én attól félek, hogy a mai iskolarendszer átalakítása megint ezt a fajta iskolát erősíti, amelyből a gyerekek, mint pontok és nem kérdőjelek jönnek ki, ahol a gyerekek pontokká válnak. Azok a remények, amelyek arra számítanak, hogy a pontokká vált gyerekekből jó munkaerő lesz, vagy ez a fajta iskola hozzá fog tudni járulni a gazdasági fellendüléshez, véleményem szerintem hamis. Ezért van az, hogy a mai iskolából kikerülő gyerekek szociálisan érzéketlenek, nem kreatívok, nem önállóak, holott, ez az a három készség, amit a leginkább keresett a mai munkaerő piacon. Ezt keresik, de nem fogják megkapni. A mai magolós iskolából, ahol még mindig évszámokra kell emlékezni, ahol kötelező olvasmányok vannak, amik mindenkinek unalmasak, és mégis el kell őket olvasni. Ez például öngól az irodalomnak. Miért nem tud az iskola olyan gyerekeket nevelni, amire a munkaerőpiacnak igénye lenne? Aki magas szinten tud együttműködni, aki kreatívan tud feladatot megoldani, és gyorsan tud reagálni. 

(Forrás:Fóti Péter: Gazdaság és iskola. http://kalozpart.org/2012/01/08/iskola-oktatas-demokratikus-foti-pete/)