„A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú” – az ember így adjon ki munkát a kezéből. Bemutatták a kormány ifjúságpolitikai koncepcióját, az Új Nemzedék Jövőjéért Programot. Az alkotók a bevezetőben jelzik, hogy várják az érintettek hozzászólásait. 

De én extra szorgalmas voltam, ugyanis elolvastam a 2009-ben a Fidesz által is megszavazott, szakértők bevonásával készített Nemzeti Ifjúsági Stratégiát; ez egy a 2009 és 2024 közötti időszakról szóló, országgyűlési határozat formájában elfogadott keretprogram, amelyet a mindenkori kormánynak kétéves cselekvési tervekkel kellene feltöltenie.

Mihalovics Péter miniszteri biztos, aki az új ifjúsági program elkészítéséért felelős, azt nyilatkozta, azért kell új program, mert a NIS nem közvetít értékeket a mai fiatalok felé, és elavult, mert azóta frissebb kutatások is vannak, valamint egy reprezentatív felmérést is végeztek.

Mégis, amikor összehasonlítottam a két szöveget, azt kellett észrevennem, hogy a tartalom gyakorlatilag ugyanaz. Már az alapvetés is: „Az Új Nemzedék Jövőjéért Program egyik legfőbb alapvetése, hogy Magyarországon a szükséges változások alapvető erőforrásai a fiatalok.” És ugyanez a NIS-ben: „Hazánkban is szükség van arra, hogy az ifjúságot egy folyamatos, innovatív, korszerű tudással rendelkező erőforrásnak tekintsük [...].”

Ezenkívül sajátos módon olyan programok is bekerültek a szövegbe, amelyekhez a készítőknek az égvilágon semmi közük: például a BuBi (Budapesti bérbicikliprogram) vagy a Fiatalok lendületben EU-s ifjúsági mozgalom.

A programban persze vannak saját elemek is, így olyan hasznos koncepcionális újítások, mint például két oldal csak arról, hogy a 15–29 éves korosztály helyett miért a 14–35 évesek tartoznak a célcsoporthoz − itt az alaptörvény fiatalokra vonatkozó passzusai is bekopizásra kerültek.

IIyen még a cserkészprogramok támogatása vagy az E-bigél.

Meglepő módon azért néhány eltérést is találtam: bár a NIS megállapítja, hogy az ifjúságpolitika intézményrendszere túlságosan decentralizált, nincs megfelelő kommunikáció a szakágak között, és az ÚNJP is hangsúlyozza az ágazati együttműködés hiányosságait, ez utóbbi deklaráltan nem kíván az intézményrendszerrel foglalkozni, azt végső soron jól működőnek értékeli. Jól érzékelem, hogy ez igen elegáns megfogalmazása annak, hogy a mi generációnkat képviselő minisztériumi srácoknak mennyire nincs kedvük dolgozni?

(A teljes írás a Népszabadságban olvasható: http://nol.hu/velemeny/20120207-leszel_cserkesz_)